Zöldtakarmányok - legelő

A legelő lehet állandó (természetes- mesterséges gyep) vagy alkalmi. A termőterület egy része nem alkalmas szántóföldi növénytermelésre, itt alakultak ki legelők (ősgyepek).

Hazánkban a legelők és rétek nagy része elhanyagolt, termésük kicsi, nem jó minőségű. A legelőgyep értékét a növényzet összetétele szabja meg. A természetes legelőkön pázsitfűféléket, pillangós virágú növényeket, valamint savanyúfüveket, gyomnövényeket, és mérgező növényeket találhatunk. 

Mesterséges (telepített) gyepek a szántóföldi növényekkel legeltetés céljából bevetett területek. Ezeket az állattenyésztő telepek közelében telepítik a természetszerűbb takarmányozás és az egészségesebb tartásmód céljából. 

Alkalmi legelők lehetnek az árokpartok, útszélek, vasúti töltések. Ezek a legelők általában ló számára nem alkalmasak. A legeltetésnek hagyományos (szabad és irányított) és korszerű (szakaszos, sávosan adagolt) módjait különböztetjük meg. A korszerű módszereknél kisebb a taposási kár, a felesleg lekaszálható, a legelő karbantartása jobban megoldható.

A ló szívesen fogyasztja a keményebb szárú növényeket. Hazai viszonyok között a lovak legeltetése 150-180 napig tart. A ló elülső metszőfogai lehetővé teszik, hogy a talajhoz közel harapja el a füvet, ajkai és foga segítségével megragadja a kiválasztott növényt, majd kis rántással oldalra letépi. Az ideális fűmagasság a ló számára 15-60 cm. A ló mélyen lerágja a füvet, ami károsan hat annak sarjadó-képességére. A nap 24 órájából 16 órát legeléssel tölt. A lovak pazarlóan legelnek. Egyes részeken a túllegeléssel okoznak problémát, más részeket egyáltalán nem legelnek. A legelőre hajtás előtt fokozatosan kell szoktatni a lovakat a szabad levegőhöz és a mozgáshoz. Az istállózott lovakat a legelőre hajtás előtti hetekben karámban jártatni kell. A legeltetés első napjaiban csak egy-két órát szabad legeltetni, fokozatos átmenettel kell szoktatni az állatokat az egész napos legelőn tartózkodáshoz. 

A zöldtakarmányok a lovak számára természetszerű, ízletes, viszonylag olcsó takarmányok. A levágott, istállóban etetett zöldtakarmányok kiváló étrendi hatásúak. A fiatal zöldtakarmányok a táplálóanyagokat többnyire jól emészthető formában tartalmazzák. Nyersfehérje-tartalom: a szárazanyag 15 -25 %-a. Nyersrost-tartalom: a szárazanyag 15-35 %-a.

 Jelentős vitamin, karotin és ásványi anyag források, kálciumban gazdagok. Egyes zöldtakarmányok egészségre káros anyagokat (kumarin, glikozidák, szaponinok, stb.) is tartalmaznak. Nagy víztartalmuk következtében (75-80 %) könnyen befüllednek ami hasmenést, bélhurutot, felfúvódást válthat ki. Megázott, nedves zöldtakarmány csak szalmával keverve etethető. A zöldtakarmányt csak fokozatosan szabad bevezetni a lovak takarmányozásában.

Zöldtakarmányok etetése után közvetlenül nem szabad itatni a lovakat. A zöldtakarmányok lehetnek fűfélék vagy pillangósok. A fűfélék közé a réti fű, mely sok féle növényből állhat, és a zölden vágott gabonafélék és vetett keverékek tartoznak. A pillangósok értékes zöldtakarmányok. Jelentős fehérjetartalmuk, bőséges kálcium készletük van. Gazdag karotin források. Pillangós zöldtakarmányokat elsősorban csikóknak, tenyészkancáknak, hízólovaknak adjunk. Szénával, vagy szalmával keverve etessük. Legjelentősebb pillangós a lucerna, évente három-négyszer kaszálható. Egyéb termesztett pillangósok a vörös here, a baltacim, a somkóró és a csillagfürt.