Szálastakarmányok etetése

A ló természetes körülmények között kora hajnaltól délelőttig, majd délutántól késő estig legel, abrakot nem eszik. Háziasított körülmények között viszont abrakot is kap és bizonyos eseteken legelés helyett nyáron is kénytelen szénával beérni. Tehát a széna az alaptakarmánya, ezért az legyen jó minőségű és mindig elérhető az állat számára.

A szálastakarmányok közül a leggyakoribb a réti széna. Ennek fehérjetartalma csekély, energiatartalma közepes és rosttartalma magasabb, mint a lucernaszénának. A szénát etetéskor érdemes meglocsolni, így nem olyan száraz és megkötjük a benne lévő port.

Szénának a virágzás előtti vegetációs fázisban lévő növények alkalmasak, ebből készíthető a legjobb minőségű takarmány, amely zöldes színű, ropogós és nem poros.

A lucernaszénát lovak takarmányozására csak speciális esetekben ajánlják. Vemhes és szoptatós kancának és növendék csikóknak jó fehérjeforrás, de csak szoktatás után. Sose etessük vizesen, szénaként a legmegfelelőbb. Nem lehet penészes, lehetőleg kevés levélpergési vesztesége legyen. Ha túl későn kaszálják, nagyon száras, a lovak úgy nehezen emésztik.

A széna mellett fontos, hogy valamennyi szalmát is egyen a ló. Erre a zabszalma, vagy a búza- és zabszalma keveréke a legalkalmasabb. Fontos, hogy ha a ló nem szalmán, hanem másfajta almon (pl. forgács, darált, portalanított szalma stb.) áll, akkor is kapjon naponta szalmát, amit elfogyaszthat. Mennyiségileg ez körülbelül azonos a szénával, ám csak rostpótlásra szolgál.

Tavasszal és nyáron a legjobb a zöldtakarmány, akár legeltetett, akár kaszált formában. Fontos azonban az átszoktatás időszaka: vagy hagyjuk egyre többet legelni, vagy fokozatosan emeljük a ló zöldtakarmány-adagját. A zöld pillangósok etetését kerüljük. A kaszált zöldet mindig kiterítve tároljuk etetésig, hogy ne fülledjen be. A fűnyíróval vágott fű nem ideális, mert túl rövidek a rostok, így gyakran összeáll, bélsárrekedést okozhat, valamint könnyebben befülled. 

 forrás:Háziállat Magazin