Szálastakarmányok

FŰSZÉNÁK: 

Sokféle fűfajból és apró-magvú gabonából készítenek szénát. Ezek táplálóanyag tartalma és ízletessége nagyon különböző, attól függően, hogy milyen fajta, hol termett, és hogy milyen  érettségi állapotban takarították be. Gyakori szénaalkotó füvek: angol perje, csomós ebír, francia perje, réti perje, réti csenkesz, vörös csenkesz, magyar rozsnok. Termőhely szerint lehet dombvidéki széna, sziki széna, lápi széna. A széna készítés során fellépő veszteségek: a légzési veszteség, a kilúgozási veszteség, az erjedési veszteség, a pergési veszteség. A szénakészítés során törekedni kell ezek minimalizálására. Az elkészült széna minősítésekor következtethetünk ezekre a veszteségekre. Általában a fűszénák kevesebb fehérjét és energiát biztosítanak, mint a jó minőségű pillangósok. 

Egy kitűnő minőségű fűszéna fehérjetartalma elérheti a 15%-ot, de az átlag inkább 8% közeli, vagy annál is alacsonyabb. A magas rosttartalmuk és az alacsony táplálóanyag tartalmuk miatt a fűszénákat biztonságosan lehet a lovaknak ad libitum adni. A fűszénát gyakran keverik pillangósszénával, ami nagyon ízletes, közepes táplálóanyag tartalmú szálastakarmányt eredményez, amit nyugodtan lehet ad libitum etetni. A fajtól függetlenül ajó minőségű fűszéna legyen leveles, puha és rugalmas tapintású, és legyen mentes penésztől, portól és a gyomnövényektől. A réti szénákhoz hasonló értékűek a vetett fűfélék szénái. Ilyen például a muharszéna vagy a szudáni cirokfű szénája. 

Pillangós szálastakarmányok

LUCERNA: a lovak takarmányozásában legáltalánosabban használt pillangós szálastakarmány a lucerna. A lucerna minden bálázott vagy feldolgozott formája sokféleképpen használható, hogy kielégítse vagy segítsen kielégíteni a ló szálastakarmány szükségletét. Általában a lovak a lucernát tartalmazó takarmányokat nagyon szívesen fogyasztják. A lucernát arra is használják, hogy az olyan takarmányok felvételét segítsék elő vele, amelyeket a ló nem szívesen fogyaszt. A lucerna táplálóanyagokban is gazdagabb, mint bizonyos más szálastakarmányok, de legfőképpen a nyersfehérje, a rost és a kalcium ellátásban segít. A lucerna betakarításkori érettségi állapota nagyban befolyásolja a táplálóanyag tartalmát. A legjobb minőségű lucerna az, amit még túlérés előtt vágnak le. Minőségét nagymértékben befolyásolja a szár-levél arány. Átlagosan 30 százalékkal több fehérjét tartalmaz, mint a fűszénák, és valójában a többi szálastakarmánynál gazdaságosabb fehérjeforrás. Túl sok lucernaszéna metabolikus problémákat (anyagcserezavarokat) okozhat, ezért célszerű réti szénával keverve etetni.

Egyéb pillangósok.

A vöröshere, amely vastagabb szárú, gyengébb levélzetű a lucernaszénánál. Kevésbé ízletes, esetenként felfúvó hatású. Gyengébb minőségűek pl.: bíborhere-, baltacim-, somkoró- és édes csillagfürt széna

SZALMÁK:  a gabonaszalmák (zab-, búzaszalmák) ízletessége és tápértéke alacsony. Rosttartalmuk magas, és ballasztként használhatók teljesen granulált étrend mellett. Nem javasolt a szalmákból a teljes étrend 10 %-ánál többet etetni, mert egyébként erősen csökken a takarmányadag energiatartalma, és rostjának emészthetősége. 

Minden takarmányadagnak elegendő szálastakarmányt kell tartalmaznia, amihez kiegészítésként kiegyensúlyozott koncentrációban kell táplálóanyagokat adni, leginkább abrak formájában, hogy a ló igényeit kielégítsük, és hozzájáruljunk folyamatos jó közérzetéhez.

A lótulajdonosok előtt álló egyik legnagyobb kihívás az elsőrendű minőségű szálastakarmány azonosítása és megfelelő használata. Hogy a ló emésztőrendszerének rendes működését fenntartsuk, és a rossz szokásokat, mint a karórágás, minimálisra csökkentsük, rendszeresen szálastakarmányt kell etetni, ami egyben a ló napi táplálóanyag szükségletének egy részét is fedezi. A szálastakarmányok a fajtól és minőségtől függően változó mennyiségben tartalmaznak energiát, fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat. A jó minőségű szálastakarmányra jellemző a magas levél/szár arány, a friss illat és megjelenés, a tisztaság (gyommentes, nem földes vagy szemetes) és az egészséges zöldes szín.

A túlérett széna nyersrost- és lignintartalma magasabb, ami csökkenti a tápértékét, mivel ezeket a ló nem képes jól megemészteni. Ezért a vékonyszárú, puha, leveles szénát kell előnyben részesíteni az erősszárú, rostos szénával szemben. A friss illat és megjelenés a táplálóanyag tartalomtól függetlenül is fontos. Ha a szálastakarmány akár egy kicsit is penészes, dohos szagú, azt el kell kerülni. Fehéres vagy kékes poros állag és a túlzott porosság is jelezhet penészességet. Ha a ló éhes, a penészes szénát is megeszi, ami egészségügyi problémákat okozhat. Az élénk zöld szín általában azt jelzi, hogy a széna vitaminokban gazdag, főként karotinban, ami a ló szervezetében A-vitaminná alakul át. A szín azt is mutatja, hogy milyenek voltak a betakarítás körülményei, és hogy a szénát mennyi ideig tárolták.

Azoknak a lovaknak, amelyek nem férnek hozzá jó legelőhöz, legalább a testtömegük 1 %-nak megfelelő mennyiségű szálastakarmányt kell adni. A napi szálastakarmány felvétel ne essen a ló testtömegének 0,75%-a alá, mert az elégtelen szálastakarmány a lovakat érzékenyebbé teszi az emésztési problémákra. Ha az állat más kiegészítő takarmányt nem kap, a szálastakarmány bevitelt akár a testtömeg 2,5%-ig is fel kell vinni egyes egyedeknél.