Vándorló strongylidák (közönséges néven „nagy strongylidák”)

Klinikai szempontból ezek a férgek a lovak legjelentősebb élősködői: a S. vulgaris-t a lovak egészségére nagy veszélyt jelentő parazitának tekintik. Lárváik kiterjedten vándorolnak, mielőtt a vastagbélben elérik az ivarérettséget: az elülső bélfodri artériában (arteria mesenterica cranialis) és az ahhoz közeli artériákban, a májon át a hashártya alatti kötőszövetekbe (S. edentatus), valamint a májba és a hasnyálmirigy és a vesék környékére (S. equinus). E lárvavándorlások miatt a prepatens időszak hosszú: az S. vulgaris esetében 6–7 hónap, az S. equinus esetében 9 hónap, az S. edentatus esetében pedig 11–12 hónap. A vándorló lárvák okozta szövetsérülések súlyos kórtani következményekkel járnak, és az adott Strongylus-fajtól függően eltérő klinikai tüneteket okoznak.

A múltban az S. vulgaris (a "lovak gyilkosa") a tromboembóliás kólika nevű klinikai szindróma miatt kapta a legtöbb figyelmet, amit az elülső bélfodri artériába (arteria mesenterica cranialis) vándorló lárvák okoznak (9. ábra). A kifejlett strongylidák bélnyálkahártya-dugókkal táplálkoznak, és az így okozott károsodás eredményeképpen hasmenés, gyengeség, fogyás és esetenként vérszegénység alakul ki. 

A vándorló lárvák és az általuk okozott trombózisok elzáródást nem okozó bélinfarktusok kialakulásához vezethetnek, melyek leggyakrabban a vastagbélben láthatók. A fertőzés intenzitásától függően a béllefűződést nem okozó bélinfarktusok kezdeti klinikai tünetei enyhék lehetnek: gyakran visszatérő hasi fájdalom (kólika), láz és hashártyagyulladás alakul ki. 

Ha a bélinfarktust nem ismerik fel és sebészi úton nem metszik ki, a bél elhal és felreped, ami a ló elhullásához vezethet. Érdemes megjegyezni, hogy néha még a trombózis okozta súlyos bélelhalásban szenvedő lovak sem mutatnak erős fájdalomra utaló klinikai tüneteket. Gyakran a hashártyagyulladás az egyetlen tünet, ami a sebészi beavatkozás szükségességére utal. A nagy strongylidákkal való pátens fertőzöttségek kimutatása a harmadik stádiumú lárvák (L3) in vitro tenyésztésén alapul; e lárvák középbél-sejtjeik száma alapján megkülönböztethetők az egyéb strongylidák L3 lárváitól.

Korábban minden ló rendszeres időközönkénti rutinszerű kezelését ajánlották a legelői peteszennyeződés szintjének minimalizálására és így a vándorló S. vulgaris lárvákkal összefüggő kockázatok csökkentésére. A számos éven át alkalmazott intenzív metafilaktikus kemoterápia következtében az S. vulgaris fertőzöttség ritkává vált. A közelmúltban azonban egyre inkább egy szelektív terápiás megközelítést kezdtek javasolni annak érdekében, hogy megpróbálják csökkenteni a cyathostomák anthelmintikumokkal szembeni rezisztenciáját a kezelés intenzitásának csökkentésével, vagyis az alacsony strongylida-peteszámmal rendelkező lovak kezeletlenül hagyásával. Következésképpen a pátens S. vulgaris fertőzöttségek specifikus kórjelzése nagyon fontos. A lovak strongylida-fertőzései elleni fenntartható védekezés érdekében a metafilaktikus terápiás programokat úgy kell megtervezni, hogy elkerülhető legyen (például a cyathostomák és az ascaridák) anthelmintikumokkal szembeni rezisztenciájának (AR) kialakulása és egyúttal minimalizálható legyen az S. vulgaris átvitelének lehetősége. A mai napig nem születtek meggyőző beszámolók a nagy strongylidák anthelmintikum-rezisztenciájáról. Az összes ló S. vulgaris lárvák ellen hatásos szerrel (például IVM vagy MOX) való évente kétszeri kezelésével nagy valószínűséggel megfelelően lehet védekezni e parazita ellen.

Forrás:

ESCCAP, 2019. Control of intestinal protozoa in dogs and cats. [pdf] Available at: https://www.esccap.org/uploads/docs/c14bnmhx_0796_ESCCAP_Guideline_GL8_v10_1p.pdf. [Accessed 14 November 2024].