Lucerna etetése: A takarmány előnyei és hátrányai az étrendben

A lucerna népszerű takarmány a lovak számára, és sok lovas takarmány összetevője. Ezt a hüvelyes növényt számos módon lehet feldolgozni és tartósítani, hogy könnyebben beépíthető legyen az étrendbe. A lucerna tápanyagokban gazdag, és kiváló energia-, fehérje- és ásványianyag-forrást jelent a lovak étrendjében. Emellett jellemzően alacsony a nem strukturális szénhidrát-tartalma (NSC) is. Ezért értékes takarmányként szolgál a vemhes és szoptató kancák, versenylovak vagy más olyan lovak számára, akik fehérje kiegészítést igényelnek. Néhány lótulajdonos azonban hezitál a lucerna etetése miatt, mivel aggályaik vannak a biztonságával kapcsolatban. Ha fontolóra veszed a lucerna hozzáadását a lovad étrendjéhez, és szeretnéd tudni, hogy ez jó választás-e, akkor ez a cikk neked szól...

Lucerna lovak számára

A lucerna az szálastakarmányok között a "Takarmányok Királynője", mivel magas fehérje- és energiatartalmának köszönhetően fontos fehérjeforrást jelent az állattenyésztés számára. Az alábbiakban az 2004-2022 között elemzett több mint 200 000 hüvelyes szénát tartalmazó minták tápanyagtartalmának átlagai és jelentett tartományai találhatók:

Nyersfehérje: 21% (18-24%)
ADF: 30,5% (27-34%)
NDF: 38,5% (33,5-43,5%)
WSC: 8,8% (6,8-10,8%)
ESC: 6,8% (5,2-8,4%)
Keményítő: 1,3% (0,5-2,15%)

Az olyan fűfélék, mint a timothy, teff, vagy az orchard fű, alacsonyabb fehérjetartalommal és magasabb NDF tartalommal rendelkeznek, mint a lucerna széna. Az NSC (keményítők és cukrok) hidrolizálható szénhidrátja is magasabb a fűszénákban.

Változások

A tápanyagtartalom az adott növekedési körülményektől, a talaj tápanyag szintjeitől és a betakarítási körülményektől függően változhat. Az egyetlen módja annak, hogy megtudd, mi van a lucernaszénában, amelyet a lovaddal etetsz, az, ha mintát küldesz be elemzésre.

A lucerna tápanyagtartalmát befolyásoló fő tényezők:

• Növekedési szakasz

• Kaszálás száma

• Levél- és szárarány

• Nedvesség

• Feldolgozási módszerek

• Érettség

Ahogy a növény érik, a fehérjetartalom csökken, és a ligninhez kötődhet a  fehérje, így elérhetetlenné válik. Az érettség előrehaladtával a rosttartalom (NDF és ADF) nő. A legnagyobb fehérjetartalom a levelekben található, míg a szárak rostban gazdagabbak. A levél- és szárarány magasabb a növény korai növekedési szakaszaiban, ekkor a szárak alacsonyabb rosttartalommal rendelkeznek. A későbbi növekedési szakaszokban a levelek mennyisége csökken, és a szár merevebbé válik a magasabb rost- és lignintartalom miatt.

A lucerna tápanyagtartalma a különböző növekedési szakaszokban:

A lucernát a késői vegetatív és a korai virágzási szakasz között kell betakarítani, hogy a legnagyobb tápanyag-sűrűségű és ízletes szénát nyerjünk, miközben támogathatjuk a növény regenerálódását.

Betakarítás

A lucerna nagy hozamú növény, amelyet több alkalommal is le lehet vágni a növekedési szezon során. Az első vágás gyakran tartalmaz gyomokat és egyéb fűféléket, és a lucerna szárai is magasabb arányban jelennek meg. A növekedési körülményektől függően a második vágás levél- és szárarányában alacsonyabb lehet, mint a későbbi vágásoknál.

Nedvességtartalom

A lucerna kezelése vágás után jelentős hatással lehet a tápanyagtartalmára. Ha alacsonyabb nedvességtartalommal bálázunk, akkor megnövekszik a levelek vesztesége, és így csökken a fehérjetartalom. Ezzel szemben, ha magasabb nedvességtartalommal bálázunk, akkor magasabb tápanyagértéket őrizhetünk meg, de megnövekszik a penész kialakulásának kockázata, és konzerválószerek alkalmazását teheti eredményezheti. A feldolgozási módszerek, például a széna szárítása közbeni gereblyézés is befolyásolhatja a levelek elvesztését és a tápanyagtartalmat.

Alfalfa formái lovak számára

 Az alfalfa takarmányként sokféle formában létezik, a legelőtől kezdve a vágott szénán át a feldolgozott pelletig. Míg a legtöbb alfalfa forma azonos tápanyagokat biztosít száraz súly alapon, néhány forma különleges takarmányozási tulajdonságokkal rendelkezhet.

Az alábbiakban bemutatjuk az alfalfa különböző formáinak jellemzőit:

Legelő: Az alfalfa legelő általában magasabb fehérje-, hidrolizálható szénhidrát (HC) és energiatartalommal rendelkezik, mint a fű legelők. Ez jó választás lehet a nehéz munkát végző lovak, növekvő lovak és szoptató kancák számára. Az alfalfa egyúttal ízletes takarmány, a lovak gyakran előnyben részesítik a füvet. Azonban néhány kutatás azt sugallja, hogy a lovak inkább a lóherét kedvelik az alfalfa legelőnél.

Lucerna Széna: Az alfalfa szénát önállóan vagy fűszéna keverékeként (pl. timothy/alfalfa keverékek) is vásárolhatunk. A lovak általában előnyben részesítik az alfalfa szénát a fű szénákhoz képest, mint a Bermuda vagy Brome szénák. Az alfalfa könnyen emészthető és jó energia-, fehérje-, vitamin- és ásványianyag-forrást biztosít, ami ideálissá teszi a tápanyagban gazdag étrendet igénylő lovak számára. A széna emellett gazdag emészthető rostban, ami támogatja a utóbélflórát és a mikrobiális fermentációt. A ló utóbélflórája a rostot illékony zsírsavakká alakítja, amelyek kiváló energiaforrást jelentenek a lovak számára.

Haylage: Az alfalfa haylage, egy fermentált alfalfa forma, amelyet gyakran takarmányozásra használnak a tehenek számára. Az alfalfa haylage tápanyag-sűrűsége magasabb az alfalfa szénához képest, de megfelelően kell feldolgozni és tárolni, hogy elkerüljük a penész és bakteriális toxinok képződését.  A haylage-t és silage-t gyakran etetik lovakkal Európában, ahol az esőzések miatt nehéz megfelelően megszárítani és bálázni a szénát.

Chop/Szecska: A vágott alfalfa, más néven zöld chop/szecska alfalfa, azonnal leszedés után kerül felhasználásra, mielőtt megszáradna. Ezt a formát gyakran etetik tehenekkel. A zöld chop alfalfa takarmányozási értéke hasonló az alfalfa legelőhöz, de az energia- és fehérjetartalom változhat a növény érési szakaszától függően. A vágott alfalfa szintén etethető, miután megszáradt, de a tápanyag-sűrűség csökken, mivel a levelek eltörnek és elvész.

Kockák és Pelletek: Az alfalfa kockák és pelletek szárított, összenyomott alfalfa szénából készülnek. Ezeket más takarmányokkal is keverhetik. A pelletek általában kisebb részecskeméretűek, mint az alfalfa kockák. Mindkét forma tápanyagtartalma hasonló az alfalfa szénához és hasonló módon emésztődik. A kockák és pelleták jó választás lehetnek alultáplált lovak és fogászati problémákkal küzdő lovak számára, mivel vízben áztatva pépes takarmányt alkothatnak, amely nem igényel nagy mennyiségű rágást. Ez lehetővé teszi, hogy tápanyagban gazdag takarmányt fogyasszanak el viszonylag gyorsan.

Alfalfa előnyei a lovak számára 

Az alfalfa tápláló takarmány, amely számos ló számára előnyös lehet, beleértve azokat, akiknek magasabb energia-, fehérje- vagy vitamin- és ásványianyag-szükségleteik vannak. Magas energia-, fehérje- és kalciumtartalmának köszönhetően az alfalfa-t gondosan kell beilleszteni az étrendbe, hogy elkerüljük a takarmányozási egyensúlyhiányokat.

Növekvő lovak: A növekvő lovak számára gondosan kiegyensúlyozott étrendre van szükség az egészséges fejlődés támogatására. Az alfalfa jó takarmányforrást jelent a fiatal lovak emészthető energia- és fehérjeigényeinek kielégítésére. Azonban az alfalfa széna önálló etetése túl sok emészthető energiát adhat, ami gyors növekedési ütemhez vezethet, és növeli a fejlődési ortopédiai betegségek kockázatát. Az alfalfa jó kalciumforrás is, ami szükséges a csontnövekedéshez. Azonban az étrendet egyensúlyba kell hozni, hogy megfelelő kalcium- és foszforarányt biztosítson a megfelelő csontfejlődés támogatásához. A kalcium és foszfor arányának 2:1-nek kell lennie a növekvő lovak étrendjében.

Laktáló lovak: A szoptató kancák az egyik legnagyobb energia- és fehérjeigénnyel rendelkeznek a lovak között. Fontos, hogy megfelelő étrendet biztosítsunk számukra, hogy elegendő, jó minőségű tejet termeljenek a fejlődő csikó egészségének támogatására. Az alfalfa széna különösen jó választás a szoptató kancák számára, mivel tápanyagban gazdag. Emellett a nagyobb étkezési mennyiség a többi szénához képest egy jó választás, ha a kanca étvágya korlátozott.

Fekélyes lovak: Magas fehérje- és kalciumtartalmának köszönhetően az alfalfa elismert a gyomorsav pufferelésében, ami segíthet növelni a gyomor pH-értékét és csökkenteni a gyomorfekélyek kockázatát. Azonban nem minden kutatás mutatja ki ezt a jótékony hatást, így további kutatások szükségesek. Gyomorfekélyek akkor fordulnak elő, amikor a gyomorsav fájdalmas fekélyeket vagy sebeket képez a ló gyomorának falán. A fekélyek különösen elterjedtek a versenylovak körében, akár 100%-át is érinthetik. Az alfalfa etetése csökkentheti a gyomorsav szekrécióját. 

Versenylovak

A mérsékelt vagy intenzív munkát végző lovaknak nagyobb energia- és fehérjeszükségletük van, mint a létfenntartás szinten lévő lovaknak. Az alfalfa használható a takarmányforrás részeként ezen szükségletek kielégítésére. Ahogy már említettük, az alfalfa a gyomor- és bélrendszeri fekélyek magas kockázatának kitett lovak számára is előnyös lehet, mivel segít pufferelni a gyomorsavakat. Tartsd szem előtt ezeket a szempontokat, amikor alfalfa szénát adsz egy edző ló étrendjéhez: 

Hőtermelés: A fehérjék több hőt termelnek emésztésük során, mint a zsírok. Az alfalfa magas fehérjetartalma negatívan befolyásolhatja a teljesítményt azáltal, hogy növeli a testhőmérsékletet.
Hidratációs állapot: A túlzott fehérje fogyasztás növeli a nitrogén eltávolításának szükségességét vizelet útján, ami vízvesztést okozhat a testben és befolyásolhatja a hidratációt edzés közben.
Elektrolit-egyensúly: A magas kalciumtartalom felboríthatja az elektrolit-egyensúlyt edzés közben és után.

Ezek a tényezők kevésbé befolyásolják azokat a lovakat, amelyek rövid, intenzív edzéseket végeznek (pl. sprinter versenylovak), és inkább azoknál jelentkeznek problémaként, akik tartósabb edzéseket végeznek (pl. távlovaglás). Általánosan nem ajánlott magas alfalfa szénát (a takarmány több mint 30%-át) adni a távlovaknak, különösen forró körülmények között.

Gyakori aggodalmak az alfalfa/lucerna kapcsán

Néhány lótulajdonos aggódik amiatt, hogy az alfalfa etetése "heves viselkedést" okozhat, hatással lehet a kalcium és foszfor arányára az étrendben, illetve hogy az alfalfa enterolith képződést okozhat-e. Ezek közül egyes aggodalmakat nem támogat egy kutatás sem, míg másokat a megfelelő étrendi kiegyensúlyozással lehet kezelni a lucerna etetésével.

Hidrolizálható szénhidrátok

A hidrolizálható szénhidrát (HC) azok a szénhidrátok, amelyek a ló vékonybelében emésztődnek és inzulin felszabadulást váltanak ki. Az állati táplálkozásban jobb a HC kifejezést használni, mint a gyakran említett nem strukturális szénhidrátot (NSC), mivel az is tartalmazza a fruktánokat - egy szénhidrátot, amely nem befolyásolja az inzulinszintet. Az alfalfa hírnevet szerzett, mint olyan takarmány, amely nem megfelelő a metabolikus betegségben szenvedő lovak számára. Néhány lótulajdonos úgy véli, hogy nem szabad etetni azokat a lovakat, akiknek Equine Metabolic Syndrome (EMS) betegségük van, a keményítők és cukrok tartalma miatt. Azonban az alfalfa magasabb energiatartalma a fűszénával szemben nem a hidrolizálható szénhidrátokból származik. Több tanulmány hasonlította össze az alfalfa szénát más szénákkal, mint pl az Orchard, teff, búza és zab. Általánosságban elmondható, hogy az alfalfa HC tartalma alacsonyabb, mint a fű- vagy gabonafélék szénájáé. Ennek ellenére, ismeretlen okok miatt, egyes metabolikus betegségben szenvedő lovak érzékenyebbek az alfalfa hatására. Lehet, hogy a magas fehérje triggereli az inzulinválaszt, mivel az alfalfa ismert alacsony glikémiai indexéről. Ezt még további kutatásnak kell alátámasztania, de ha metabolikus betegségben szenvedő lónak adsz alfalfa szénát, fokozatosan és óvatosan vezessük be. Ahelyett, hogy a növényi fajtát használnánk az HC tartalom meghatározására, figyelembe kell venni más tényezőket is, mint az aszály, hideg stressz, a növény érési állapota és az a napszak, amikor a szénát kaszálják, mivel ezek nagyobb hatással vannak a széna HC tartalmára. Mindig ajánlott a széna elemzése a szénatartalom meghatározásához.

Viselkedési reakciók

Nem végeztek alapos kutatásokat arra vonatkozóan, hogy az alfalfa több reakciót vált-e ki, mint más típusú takarmányoknál a lovakban. Azonban egy alfalfa alapú étrend adása a gabona helyett csökkentheti a sztereotip viselkedések előfordulását, mint például a karórágás. Az étrend más összetevői, amelyeket alfalfa-val együtt etetnek, befolyásolhatják a sztereotip viselkedés előfordulását. A megfelelően kiegyensúlyozott étrend, amely alfalfa-t tartalmaz, nem okozott reakció növekedést.

Kalcium és Foszfor Arány

Az alfalfa magasabb kalciumtartalommal rendelkezik a foszforhoz képest, ami magas kalcium:foszfor arányt eredményez, ha az étrend nincs megfelelően kiegyensúlyozva. Az ideális kalcium és foszfor arány 1.2:1 és 2:1 között van. A lovak akár 6:1 arányú kalcium:foszfor arányt is tolerálhatnak anélkül, hogy látható problémák jelentkeznének. Azonban Whitlock és társai olyan étrendeket adtak, amelyek aránya 1.16:1 vagy 4.12:1 volt, és a magas kalciumtartalmú étrenden tartott lovaknak nagyobb arányban volt lemezes szerkezetű csontjuk, mint osteonikus csontjuk. A lemezes szerkezetű csont az elhalt, szervezett külső rétege, míg az osteonikus csont képes növekedni, gyógyulni és átalakulni a stresszekre válaszul. Ha alfalfa-t etetsz, csökkentheted más kalciumforrásokat az étrendben, vagy hozzáadhatsz foszforforrást annak érdekében, hogy a kalcium-to-foszfor arány az ajánlott határokon belül maradjon. Az olyan takarmányok, mint a cukorrépa, alacsonyak foszforban, de magasak kalciumban, így a nagy mennyiségű alfalfa etetésekor ezeket csökkenteni kell. Olyan takarmányok, mint a búzakorpa vagy az ipari melléktermékek, és olyan kiegészítők, mint a mononátrium-foszfát, használhatók a foszfor bevitel növelésére és az étrend kiegyensúlyozására.

Húgyúti kövek

A magas kalciumtartalmú étrendek növelhetik a lovak húgyúti kövekkel kapcsolatos kockázatát. A lovak nem szabályozzák a kalcium bélből való felszívódását, tehát a magas kalciumtartalom többet eredményez a felszívódásában. A felesleges kalciumot a vizelettel ürítik, ami a vizelet zavarossá válását okozza. A kalcium a lúgos vizeletben kalcium-karbonát formájában csapódik ki. Ez kövek vagy homok felhalmozódását okozhatja a húgyutak mentén, és potenciálisan elzárhatja a vizelet áramlását. Ez leginkább a herélteknél fordul elő, mivel a húgycsövük csavartabb, mint a kancáké és kisebb átmérőjű, mint a méné. Bármely nemű ló hajlamos lehet a vesekövekre vagy a hólyagkövekre.

Enteroliths

A magas alfalfa tartalom az étrendben (50 – 70% szárazanyag) összefüggésben van az enterolithok képződésének kockázatával. Az enterolithok ásványi alapú kövek, amelyek a belekben képződnek, amikor a ló nem emészthető idegen anyagot, például homokot fogyaszt. A magas alfalfa takarmányozású lovaknak magasabb a kolóniai ásványi koncentrációja és alacsonyabb a kolóniai pH-ja, ami magyarázhatja az enterolithok fokozott kockázatát. Azonban a legtöbb ló, aki magas alfalfa étrendet kap, nem termel ki enterolithokat, tehát a magasabb kockázat nem feltétlenül az alfalfa fogyasztásának következménye. Egyéb tényezők, mint például a legelő hozzáférésének hiánya és a túlzott ásványi bevitel, hozzájárulhatnak az enterolithok képződéséhez. Néhány fajta, mint például az arab lovak és arab keresztezések hajlamosabbak az enterolithok kialakulására. Ha lovadnak szüksége van lucernára az étrendjében, a megfelelően kiegyensúlyozott etetési terv és a jó kezelési gyakorlatok, mint a homok vagy szennyeződés fogyasztásának csökkentése, nagyban hozzájárulhatnak az enterolithok kialakulásának megelőzéséhez.

Paták érzékenysége

Szóbeli jelentések szerint néhány laminitisre hajlamos ló érzékeny lehet az alfalfa beépítésére az étrendjükbe. Az alfalfa fogyasztása látszólag kiváltja a laminitisz rohamokat érzékeny lovaknál. Nem világos, hogy miért történik ez, de lehet, hogy a túlzott fehérjebevitel az alfalfa szénából. Az alfalfa bevitele után emelkedett aminosavak az alvadási inzulin szekrécióját válthatják ki, befolyásolva a laminitis kockázatát. Ha lovad hajlamos a laminitiszre, érdemes lehet fűszénára váltani, ha növekvő pataérzékenységet tapasztalsz alfalfa etetésekor.

Légzési irritáció

Néhány ló tulajdonos aggódik amiatt, hogy az alfalfa széna köhögést okoz a lovaiknál. Azonban nem maga az alfalfa széna, hanem inkább a por vagy a penész tartalom bármely szénában, ami súlyosbíthatja a légzőszervi betegségeket, mint a heves légzés. A széna porozitása összefüggésben van a nedvességtartalmával. Az szárazabb alfalfa széna hajlamosabb a porosodásra, mivel a levelek könnyebben széttöredeznek. Az alfalfa szénát általában magasabb nedvességtartalommal (12-20% nedvesség) bálázzák, mint a fűszénákat (8-15% nedvesség). Ez segít megőrizni a levelek nagyobb részét épen, ami magas fehérjetartalmú szénát biztosít. Ez a gyakorlat csökkenti a por tartalmat a finom részecskékből. Azonban, ha helytelenül tárolják vagy kezelik, a magasabb nedvességtartalom több penészhez és mycotoxinokhoz vezethet, amelyek irritálhatják a légutakat. Bármilyen típusú takarmányról is legyen szó, mindig ellenőrizd a szénát por és penész jelenlétére. A poros szénát be lehet áztatni vagy gőzölni lehet a légzési irritációk csökkentése érdekében. Tartsd szem előtt a barna vagy szürke foltokat a szénában, amelyek penészesedést jelezhetnek, és kerüld el a széna etetését.

Referencia

Ahmadinejad, M. and Habibi, P., 2005. Abnormal behaviour of the horses in Tehran's riding clubs. Ippologia.

Al-Gaadi, K.A., 2018. Impact of raking and baling patterns on alfalfa hay dry matter and quality losses. Saudi Journal of Biological Sciences.

Albert, R.A. et al., 1989. Role of water activity in the spoilage of alfalfa hay. Journal of Dairy Science.

Corder, M., 2015. The Relationship Between Equine Diet And Presentation Of Laminitis. Kent State University.

Cohen, N.D. et al., 2000. Risk factors for enterolithiasis among horses in Texas. Journal of the American Veterinary Medical Association.

Crozier, J.A. et al., 1997. Digestibility, apparent mineral absorption, and voluntary intake by horses fed alfalfa, tall fescue, and caucasian bluestem. Journal of Animal Science.

DeBoer, M.L. et al., 2019. Plasma amino acid concentrations of horses grazing alfalfa, cool-season perennial grasses, and teff. Journal of Equine Veterinary Science.

Fick, G.W. and Mueller, S.C., 1989. Alfalfa: Quality, Maturity, and Mean Stage of Development. Cornell University.

Gillham, S.B. et al., 1994. The effect of diet on cribbing behavior and plasma beta-endorphin in horses. Applied Animal Behaviour Science.

Geor, R., 2013. Chronic Respiratory Disease: Is There A Nutrition Link? Equine Applied and Clinical Nutrition.

Haenlein, G.W.F. et al., 1966. Comparative response of horses and sheep to different physical forms of alfalfa hay. Journal of Animal Science.

Harris, P.A. and Schott II, H.C., 2013. Nutritional management of elite endurance horses. Equine Applied and Clinical Nutrition.

Hassel, D.M. et al., 2004. Dietary risk factors and colonic pH and mineral concentrations in horses with enterolithiasis. Journal of Veterinary Internal Medicine.

Heuze, V. et al., 2016. Alfalfa (Medicago sativa). Feedipedia.

Hwang, H., 2022. Prevalence and treatment of gastric ulcers in Thoroughbred racehorses of Korea. Journal of Veterinary Science.

Kellon, E., 2012. Dietary Management of the Insulin Resistant Horse.

LaCasha, P.A. et al., 1999. Voluntary intake, digestibility, and subsequent selection of Matua bromegrass, coastal bermudagrass, and alfalfa hays by yearling horses. Journal of Animal Science.

Lavoie, J.-P. and Hinchcliff, K.W., 2019. Blackwell's five-minute veterinary consult: equine. 3rd ed. Wiley-Blackwell.

Loos, C.M.M. et al., 2019. A high protein meal affects plasma insulin concentrations and amino acid metabolism in horses with equine metabolic syndrome. The Veterinary Journal.

Martinson, K. et al., 2012. The effect of soaking on carbohydrate removal and dry matter loss in orchardgrass and alfalfa hays. Journal of Equine Veterinary Science.

Nadeau, J.A. et al., 2000. Evaluation of diet as a cause of gastric ulcers in horses. American Journal of Veterinary Research.

Nadeau, J.A. et al., 2003. Effects of hydrochloric, acetic, butyric, and propionic acids on pathogenesis of ulcers in the nonglandular portion of the stomach of horses. American Journal of Veterinary Research.

Ott, E.A. and Kivipelto, J., 2015. Growth and development of yearling horses fed either alfalfa or coastal bermudagrass: Hay and a concentrate formulated for.

Potts, L. et al., 2010. Nitrogen retention and nutrient digestibility in geldings fed grass hay, alfalfa hay, or alfalfa cubes. Journal of Equine Veterinary Science.

Puschner, B., 2005. Problem weeds in hay and forages for livestock. UC Davis.

Rodiek, A.V. and Jones, B.E., 2012. Voluntary intake of four hay types by horses. Journal of Equine Veterinary Science.

Shewmaker, G.E. et al., 2016. Alfalfa: The high-quality hay for horses. Government of Alberta.

Simon, U.K. et al., 2009. Cymadothea trifolii, an obligate biotrophic leaf parasite of Trifolium, belongs to Mycosphaerellaceae as shown by nuclear ribosomal DNA analyses. Persoonia.

Sorensen, R.J. et al., 2020. Effect of hay type on cecal and fecal microbiome and fermentation parameters in horses. Journal of Animal Science.

Spier, S.J., 2006. Hyperkalemic Periodic Paralysis: 14 Years Later. AAEP Proceedings.

Watts, K.A., 2005. A review of unlikely sources of excess carbohydrate in equine diets. Journal of Equine Veterinary Science.

Watts, K.A. and Chatterton, N.J., 2004. A review of factors affecting carbohydrate levels in forage. Journal of Equine Veterinary Science.

Whitlock, et al., 2000. The effect of high dietary calcium in horses. Proceedings of 16th American Association of Equine Practitioners, Lexington KY, p127.

Woodward, A.D. et al., 2011. Protein quality and utilization of timothy, oat-supplemented timothy, and alfalfa at differing harvest maturities in exercised Arabian horses. Journal of Animal Science.

Vondran, S. et al., 2016. Effects of two alfalfa preparations with different particle sizes on the gastric mucosa in weanlings: alfalfa chaff versus alfalfa pellets. BMC Veterinary Research.