Lóherpeszvírus-fertőzés (EHV): Tünetek, kezelés és megelőzés

A lóherpeszvírus (EHV), más néven rhinopneumonitis, egy fertőző betegség, amely világszerte előfordul a lovaknál. Az EHV enyhe vagy súlyos tüneteket okozhat, amelyek leggyakrabban a felső légutakat érintik. Ritka esetekben neurológiai tüneteket, vetélést vagy akár elhullást is eredményezhet (Lunn et al, 2009). A lovak tünetmentesen hordozhatják az EHV-t, mivel a vírus lappangó állapotban maradhat a szervezetükben.

A lovakban kilenc ismert herpeszvírus-típus létezik, amelyek közül az EHV-1 és az EHV-4 a leggyakoribb. Az EHV-1 általában súlyosabb tüneteket okoz, míg az EHV-4 gyakoribb (Patel et al, 2005). Becslések szerint szinte minden ló megfertőződik EHV-val élete során, és sokuk egész életükben hordozhatja a lappangó vírust (Patel, et al 2005, Zineb et al, 2021).

Az EHV-járványok komoly veszélyt jelentenek a lovak egészségére és jólétére, valamint jelentős gazdasági hatással is járhatnak. Az EHV-kitörések költségesek lehetnek, mivel események lemondását, valamint a fertőzött lovak elkülönítését és kezelését vonhatják maguk után (Lunn et al, 2009).

Érdekes kutatás Holmes és társai által (2024) – Az immunis lovak gyorsan növelik az antileukoproteináz szintjét, miközben nem termelnek I-es típusú interferont a nyálkahártya veleszületett immunválasza során az equine herpesvírus 1 ellen: 

Az EHV-1-re immunis lovak esetében megnövekedett SLPI-szint figyelhető meg, míg a nem immunis lovak a fertőzés korai veleszületett immunválasza során fokozott I-es típusú interferon szekréciót mutatnak. Az orrnyálkahártyából vett minták RNA-szekvenálási (RNAseq) elemzése gyors génexpressziós különbségeket tárt fel az immunis (zöld) és nem immunis (szürke) lovak között az EHV-1 fertőzést követő 24 órán belül. A korai génexpressziós eltérések és az ennek megfelelő fehérjekoncentrációk összefüggtek a klinikai kimenetellel, valamint az immunis lovak esetében a vírusürítés és a sejthez kötött viremia hiányával. Az immunis lovakban megnövekedett az SLPI expressziója és orrnyálkahártyában mért koncentrációja (zöld bumerángok), míg a nem immunis lovak esetében fokozott ISG-expresszió és megnövekedett IFN-α koncentráció (szürke háromszögek) volt megfigyelhető.

Mi az a lóherpeszvírus (EHV)?

Az EHV a DNS-vírusok egy rendkívül fertőző családja, amely különböző légzőszervi és neurológiai tüneteket okozhat lovaknál. Az EHV gyorsan terjedhet, mivel a lovak akkor is fertőzőek lehetnek, ha tünetmentesek. A fertőzés után a vírus lappangó állapotban maradhat a ló szervezetében egész életén át. Azonban a lappangó vírus újra aktiválódhat, és klinikai tüneteket, valamint víruskiválasztást okozhat (Zineb et al, 2021). A vírus újraaktiválódását olyan stresszhatások válthatják ki, mint a szállítás, herélés, elválasztás vagy ellés. Az EHV újraaktiválódását kortikoszteroidok beadása is előidézheti (Patel et al, 2005, Zineb et al, 2021, Laval, et al, 2021).

Az EHV-1 vagy EHV-4 minden egyes újraaktiválódása általában enyhébb tüneteket okoz, mint az első fertőzés (Patel et al, 2005, van Maanen, 2002). Az emberek nem fertőződhetnek meg EHV-val, azonban közvetítőként hozzájárulhatnak a vírus terjedéséhez, például szennyezett kézzel vagy ruházattal.

Az EHV tünetei

Az EHV klinikai tünetei általában a fertőzést követő 2. napon jelennek meg, és jellemzően 8 napig tartanak.

 A leggyakoribb tünetek a következők:

• Vizes orrfolyás, amely nyákot és gennyet is tartalmazhat
• Láz
• Megnagyobbodott nyirokcsomók
• Étvágytalanság
• Szemváladékozás
• Letargia, kedvetlenség
• Köhögés

További tünetek is előfordulhatnak, attól függően, hogy a ló melyik EHV-típussal fertőződött meg. A tünetek általában súlyosabbak a fiatalabb lovaknál.

Lóherpeszvírus-1 (EHV-1)

Az EHV-1 előfordulási gyakorisága a különböző lópopulációkban 13–88% között mozog (Lunn et al, 2009, Patel et al, 2005, Zineb et al, 2021, Laval, et al, 2021).

A lovak EHV-1 fertőzést kaphatnak fertőzött lóval történő közvetlen orr-orr érintkezéssel, valamint a légúti váladékkal és szennyezett eszközökkel való érintkezés révén. Ide tartoznak a felszerelések, etető- és itatóvödrök, ruházat, valamint ápolási kellékek.

A legtöbb felnőtt lónak van valamennyi immunitása az EHV-1 ellen egy korábbi fertőzés következtében. Azonban az ellenanyagok rövid életűek, és nem feltétlenül nyújtanak védelmet az EHV-1 olyan formái ellen, amelyek vetélést vagy neurológiai problémákat okozhatnak (Paillot et al, 2008).

Az EHV-1 kezelése nehéz, mivel az EHV-1 által megfertőzött sejtek képesek elkerülni az immunrendszer felismerését (Laval, et al, 2021).

Az EHV-1 kórfolyamata

Az EHV-1 a test különböző részeit megfertőzheti, és eltérő tüneteket okozhat attól függően, hogy a ló melyik vírusváltozattal fertőződött meg (van Maanen, 2002). A vírus a ló légzőrendszerének felső légutain keresztül jut be a szervezetbe, beleértve az orrot, a garatot és a légcsövet (Laval et al, 2021, Negussie, 2016). A légutakat egy nyálkahártyaréteg borítja, amely hámsejteket tartalmaz. A vírus ezekben a sejtekben szaporodik, gyulladást, sejtkárosodást és légzőszervi tüneteket okozva (Laval et al, 2021, Negussie, 2016) .

Az EHV-1 képes a vérereket is megfertőzni, ami érfalgyulladást (vasculitis) és vérrögképződést (ischaemiás trombózis) eredményezhet, csökkentve a szervezet oxigénellátását (Laval et al, 2021, Negussie, 2016). A vírus eljuthat a perifériás vagy központi idegrendszerbe, a tüdőbe és/vagy a szaporítószervekbe is (Tearle et al, 1996, Laval et al, 2021). A lappangó EHV-1 fertőzéssel rendelkező lovaknál a vírus a perifériás idegrendszer és a légzőrendszer környékén található limfociták sejtjeiben marad nyugalmi állapotban (Laval et al, 2021). A lappangó vírus bármikor újraaktiválódhat, klinikai tüneteket okozva, és a ló ismét fertőzővé válhat.

Légzőszervi betegség

Az EHV-1 általában a felső légutakban kezdődik, de átterjedhet az alsó légutakra, beleértve a tüdőt, és hörgő-tüdőgyulladást (bronchopneumonia) okozhat. A súlyos légzőszervi megbetegedés gyakoribb a fiatalabb lovaknál, különösen az leválasztott csikóknál (Paillot et al, 2008). Az EHV-1 légzőszervi betegségét a vérzések, ödéma, gyulladt vérerek és alacsony fehérvérsejtszám jellemzi a tüdőben (van Maanen, 2002, Gibson et a, 1992) 

A tünetek általában 9–12 napig tartanak, és az alábbiak lehetnek:

• Láz
• Megnagyobbodott nyirokcsomók
• Vizes orrfolyás
• Köhögés

Másodlagos bakteriális fertőzések is kialakulhatnak, amelyek miatt az orrváladék gennyet tartalmazhat (Laval et al, 2021).

Neurológiai betegség

Ha az EHV-1 vírus a központi idegrendszert fertőzi meg, az egy Equine Herpes Myeloencephalopathia (EHM) nevű neurológiai betegséget okozhat. A vírus vérzést, gyulladást és vérrögképződést idézhet elő, amely csökkenti az oxigén- és tápanyagellátást az agyban és a gerincvelőben (Lunn et al, 2009, Laval et al, 2021). Az oxigénhiány és a gyulladás miatt az idegsejtek degenerálódhatnak, ami neurológiai tüneteket eredményezhet (Laval el al, 2021). A tünetek általában az EHV-1 fertőzés után legfeljebb 10 nappal jelentkeznek. 

Az EHM klinikai tünetei a következők lehetnek (Allen, 2008):

• Koordinálatlan mozgás
• Egy vagy több végtag bénulása
• Széklet- és/vagy vizelet-visszatartási problémák
• Lefekvés és nehézkes felállás
• Fejtartás megváltozása
• Farokbénulás
• Vakság
• Folyadékfelhalmozódás az alsó végtagokban
• Gyengeség

A felépülés napoktól hetekig tarthat, a fertőzés súlyosságától függően (van Maaen, 2002). Az EHV-1 neurológiai formájának előfordulása változó, függően a járványkitöréstől és a vírus törzsétől. Egyes tanulmányok szerint az EHV-1 fertőzések 10%-a jár neurológiai tünetekkel, míg mások akár 50%-os előfordulást is jelentettek (Paillot et al, 2008, Lunn et al, 2009, Hussey et al, 2013, Friday et al, 2008, Slater, 2014).

A következő tényezők befolyásolhatják egy ló esélyét az EHV-1-hez kapcsolódó neurológiai tünetek kialakulására (Laval et al, 2021, van Maanen, 2002, Paillot et al, 2008, Allen et al, 2008):

• Életkor: Az idősebb lovak nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
• Fajta: Ügetők, hispán és hidegvérű lófajták magasabb kockázatnak lehetnek kitéve, míg a pónik és kisebb fajták alacsonyabb kockázatot mutathatnak.
• Nem: A kancák – különösen a vemhes vagy szoptató egyedek – fokozottan veszélyeztetettek.
• Évszak: A legtöbb eset tél során fordul elő.
• Vírus törzse
• Láz jelenléte

Vetélés és Újszülött Csikóbetegség

Az EHV-1 elérheti a méhet vemhes kancákban, ami a magzat vetéléséhez vezethet. Mivel az EHV-1-t a magzati elhalás egyik fő okának tartják, korábban Lóvetélési Vírusnak is nevezték. Egy tanulmány szerint a telivér populációban előforduló vetélések 10%-áért az EHV-1 volt felelős. A vetélések többsége az utolsó trimeszterben következik be.

Az EHV-1 a véráramon keresztül jut el a méhbe. A vírus megtámadja a méh belső rétegét, gyulladást és vérrögképződést okoz az erekben (Laval et al, 2021). A fertőzés hatására a magzatburkok leválnak az endometriumról, ami vetélést eredményez.

Az EHV-1 az umbilikális zsinóron keresztül is átterjedhet a magzatra, amely így végzetes fertőzést szenvedhet el (Laval et al, 2021). 

Ha egy kanca az elléshez közel fertőződik meg EHV-1-gyel, életképes csikót hozhat világra, de az általában néhány napon belül elpusztul. [4] Az újszülött csikók gyakran gyengék, sárgaságban szenvednek, légzési nehézségeik vannak, és intersticiális tüdőgyulladás alakulhat ki náluk (van Maanen et al, 2002).

Az EHV-1 nem okoz tartós meddőséget, és nem befolyásolja a későbbi vemhességeket, hacsak a vírus nem aktiválódik újra a szervezetben.

Az EHV-1 fertőzést nehéz észrevenni a kancákon, de egyeseknél előfordulhat:

• Ödéma az alsó végtagokban
• Étvágytalanság
• Láz
• Légzőszervi tünetek

A vetélések gyakran egybeesnek a légzőszervi vagy neurológiai EHV-1 tünetek megjelenésével más lovaknál (Laval et al, 2021, van Maanen et al, 2002).

Hatása a mének termékenységére

Az EHV-1 hím egyedek termékenységére gyakorolt hatásáról keveset tudunk, és további kutatásokra van szükség. Egy tanulmányban pónicsődöröket vizsgáltak, és kiderült, hogy az EHV-1 a véráram útján a nemi szervekbe, különösen a herékbe és a mellékherékbe is eljuthat (Tearle et al, 1996). 

A fertőzött nemi szervekben érgyulladás, ödéma és vérrögképződés jelentkezett. Az EHV-1 egyes csődörök spermájában rendellenességeket okozott, amely az ideiglenesen csökkent termékenységhez vezetett (Tearle et al, 1996). 

Szemfertőzések

Az EHV-1 a szemhez is eljuthat, ahol többszörös elváltozásokat okozhat a chorion és a retina területén (chorioretinopathia néven ismert állapot). A szemfertőzések általában tünetmentesek, de egyes esetekben szemkárosodást, látásromlást vagy akár vakságot is eredményezhetnek (Laval et al, 2021).

Kísérleti vizsgálatokban a fertőzött lovak 50–90%-ánál alakultak ki szemelváltozások. Azonban a chorioretinopathia előfordulási aránya a valós környezetben eltérhet (Hussey et al, 2013).

Az EHV-1 további szembetegségeket is okozhat, például uveitist vagy chorioretinitist, amelyek fájdalmas gyulladást váltanak ki, és befolyásolhatják a látást (Paillot et al, 2008).

Equine Herpesvirus-4 (EHV-4)

Az EHV-4 fertőzések gyakran enyhék, és előfordulhat, hogy a ló nem mutat semmilyen tünetet. Ha tünetek jelentkeznek, azok főként légzőszervi panaszokra korlátozódnak. Az EHV-4 ritkán okoz vetélést vagy neurológiai tüneteket. Azonban az EHV-4-nek több törzse létezik, és a tünetek súlyossága attól függ, hogy a ló melyik törzzsel fertőződött meg. Az EHV-4 fertőzés az orr-garat területén kezdődik, ahol a vírus megsokszorozódik az epiteliális sejtekben, majd átterjed a nyirokcsomókra és a véráramra.

Az EHV-4 a nyiroksejtekben és az idegrendszer sejtjeiben lappangva maradhat a ló szervezetében.

Az EHV-4 klinikai tünetei

A tünetek általában legfeljebb 7 napig tartanak, és az alábbiakat foglalhatják magukban:

• Láz
• Étvágytalanság
• Orrfolyás
• Megduzzadt nyirokcsomók

A súlyos EHV-4 fertőzések gyakoribbak a 2 év alatti lovaknál, valamint azoknál, akik másodlagos bakteriális fertőzést kapnak.

Az EHV-4 csikókban érkárosodásokat is okozhat.

Az EHV-1 és EHV-4 terjedése és megelőzése

A lovak EHV-1 és EHV-4 fertőzést kaphatnak azáltal, hogy belélegzik a vírust tartalmazó részecskéket, vagy érintkeznek: [4]

• Fertőzött lovak nyálával vagy orrváladékával
• Fertőzött magzati szövetekkel, magzatvízzel vagy placentával
• Más fertőzött lovakkal
• Szennyezett tárgyakkal, például felszereléssel, ágyneművel vagy ruházattal

A lappangó EHV-fertőzéssel rendelkező lovak is továbbadhatják a vírust, ha az újra aktiválódik. A vemhes kancák esetében a szülés vagy a tejtermelés miatti stressz aktiválhatja a vírust, ami miatt csikóik különösen nagy kockázatnak vannak kitéve. [14]

A lovak általában 10–14 napig fertőzőek maradnak a megfertőződés után, de ez függ a vírustörzstől és az immunrendszer állapotától. Az EHM-ben szenvedő lovak gyakran hosszabb ideig fertőzőek. [1][4]

Az EHV-1 mének spermájában is jelen lehet, és a fertőzés után akár 17–25 napig továbbadható. [7]

A biobiztonsági intézkedések betartása elengedhetetlen a fertőzések megelőzéséhez. A következő intézkedések csökkenthetik az EHV terjedésének kockázatát: [5]

• Új lovak karanténba helyezése legalább 3 hétig, mielőtt kapcsolatba kerülnének az istálló többi lakójával
• A lovak kisebb csoportokban való tartása, így egy esetleges fertőzés nem érinti az egész állományt
• A vemhes kancák stresszhelyzeteknek való kitételének elkerülése, különösen az utolsó trimeszterben
• Nyilvántartás vezetése arról, hogy a lovak mikor és hol utaztak

Az EHV kockázati tényezői

Bármelyik ló megfertőződhet EHV-vel, de egyes lovak nagyobb kockázatnak vannak kitéve:

• Versenylovak 
• 3 év alatti lovak
• Fertőzött lóval egy csoportban tartott lovak
• Stressznek kitett lovak (pl. elválasztás, szállítás, meglévő egészségügyi problémák)

Az EHV-1 fertőzések leggyakrabban késő ősszel, télen és tavasszal fordulnak elő, míg az EHV-4 egész évben jelen lehet. Egy németországi EHV-4 járványt vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy a stresszes helyzetek, például a fokozott edzés és a tartási körülmények változása hozzájárultak a fertőzés terjedéséhez. Azonban a kutatók nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy a stressz új fertőzéseket okozott-e, vagy csupán a lappangó vírus aktiválódását idézte elő.

A 2 év alatti lovak általában súlyosabb tüneteket mutatnak, és nagyobb eséllyel fertőződnek meg légzőszervi EHV-1 vírussal.

A csikók gyakran az leválasztás környékén kapják el az EHV-4-et, vagy anyjuk révén, vagy más fertőzött csikókkal való érintkezés során.

Kutatások szerint a csikók kolosztrumon keresztül EHV elleni antitesteket kaphatnak anyjuktól, ha az korábban fertőződött, de ezek az antitestek idővel lebomlanak, így a csikók az leválasztás idején fogékonyabbá válhatnak a vírusra.

EHV diagnózisa és kezelése

Fordulj állatorvoshoz, ha lovad EHV-fertőzés gyanújával érintkezett vagy EHV-hoz kapcsolódó tüneteket mutat. Az EHV diagnosztizálása nasopharyngeális törletből vagy vérmintából történhet vírusizolációval vagy PCR-teszttel. A real-time PCR teszt a legmegbízhatóbb módszer az EHV kimutatására. A vérminta csak akkor lesz pozitív, ha a vírus bejutott a ló véráramába.

A fertőzött lovakat azonnal karanténba kell helyezni. Minden olyan eszközt, felületet és tárgyat, amely kapcsolatba kerülhetett a fertőzött lóval, fertőtleníteni kell. Az érintkezésben lévő lovakat is figyelni kell láz vagy egyéb EHV tünetek megjelenésére.

Gyógyszeres kezelés

Nincs specifikus gyógyszer az EHV-1 és EHV-4 kezelésére. Azonban támogató terápiával segíthetjük a lovak gyógyulását.

Az EHV tünetei kezelhetők lázcsillapítókkal és gyulladáscsökkentőkkel, például:

• Fenilbutazon
• Flunixin meglumin
• Dimetil-szulfoxid (DMSO)

Intravénás folyadékterápia is alkalmazható.

A kortikoszteroidok adása vitatott. Bár csökkentik a gyulladást, elnyomják az immunrendszert, ami lassíthatja a felépülést.

Antivirális gyógyszerek, például:

• Acyclovir
• Valacyclovir

Valacyclovir csökkentheti a lázat, neurológiai tüneteket és a vírusürítést. A legjobb hatást akkor éri el, ha a fertőzés előtt vagy az első két napon belül adják be. Az Acyclovir hasonló a valacyclovirhoz, de rosszabbul szívódik fel és kevésbé hatékony. Fordulj állatorvosodhoz a legmegfelelőbb kezelési terv meghatározása érdekében!

Védőoltások

Léteznek EHV elleni vakcinák, de nem teljesen hatékonyak, mert a vírus képes elkerülni az immunrendszer észlelését. A vakcinázás csökkentheti a tüneteket és a vírusürítést, de nem akadályozza meg az EHV-1 fertőzést. Egyes EHV-formák ellen hatékonyabb, mint mások ellen.

Bár a vakcina hatékonysága korlátozott, előnyei közé tartozik, hogy:

• Enyhébbé teheti a betegséget
• Javítja a felépülés esélyeit
• Csökkenti a vírus terjedését
• Vemhes kancák esetében csökkentheti a vetélés kockázatát

Vemhes kancák kezelése EHV-1 fertőzés esetén

Nincs mód az EHV-1 által kiváltott vetélés megelőzésére vagy az újszülött csikó betegségének kezelésére. Ha a kanca elvetél, a magzati és méhlepényi szöveteket el kell távolítani, a kanca farát és hátsó testrészét alaposan meg kell tisztítani, hogy megakadályozzuk a vírus terjedését.

Neurológiai EHV-1 kezelése

Nincs gyógymód a neurológiai EHV-1-re, de megfelelő ellátással csökkenthetjük a tüneteket. A fertőzés első két napjában megkezdett kezelés enyhítheti a betegség súlyosságát.

A lebénult vagy fekvő lovak számára biztosítani kell a következőket:

• Könnyű hozzáférés az takarmányhoz és vízhez 
• Hólyagkatéter alkalmazása a vizelet kiürítéséhez 
• Segítségnyújtás a bélsár kiürítéséhez 
• Antibiotikumok alkalmazása a hólyaggyulladás megelőzésére

A fekvő lovak esetében nagy a kockázata a felfekvéseknek és tüdőgyulladásnak. Ezek megelőzése érdekében:

• Vastag, puha alom használata
• A ló átfordítása 4-6 óránként
• Antibiotikumok adása szükség esetén

Prognózis

A legtöbb EHV-fertőzött ló tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutat. Teljes felépülésük 1-2 héten belül várható. Azonban súlyos esetekben az EHV halálos lehet vagy maradandó károsodást okozhat.

A következő tényezők javítják a felépülés esélyeit:

• Antivirális gyógyszerek alkalmazása
• Fiatalabb életkor (1-5 év között)
• Maximális testhőmérséklet 39,7°C vagy kevesebb
• A láz a fertőzés 2. napjáig tetőzik
• Nincs súlyos neurológiai tünet

Neurológiai EHV-1 prognózisa

A neurológiai EHV-1 esetén a túlélési arány 50-91% között van, de ez a tünetek súlyosságától függ.

• A saját lábukon álló lovak nagyobb eséllyel gyógyulnak meg. A felépülés napoktól hónapokig tarthat.
• A bénult, fekvő vagy vizelet-visszatartási problémával küzdő lovak gyakran nem épülnek fel, és sok esetben az elaltatásuk válik szükségessé.

Légzőszervi EHV-1 prognózisa

A legtöbb ló teljesen felépül, de súlyos esetekben kialakulhat légzési elégtelenség, amely halálos kimenetelű lehet.

Reproduktív EHV-1 prognózisa

A vetélést szenvedett kancák általában teljesen felépülnek, és a vírus eltávozik a szaporítószervekből. A jövőbeli vemhességek nem érintettek, hacsak a vírus nem marad lappangó állapotban. Ha a vírus lappang, a vemhesség alatti stressz minimalizálása kulcsfontosságú a vetélés megelőzésében.

EHV járványvédelmi protokollok

Ha EHV kitörés történik:

• Azonnali karantén az érintett lovak számára

• Állatorvosi konzultáció a diagnózis és kezelés érdekében

• Rendszeres lázmérés a többi lónál

• Különálló eszközök, ruházat és felszerelés fertőzött és egészséges lovak számára

• Alapos fertőtlenítés és ruházatcsere minden érintkezés után

• Látogatók korlátozása
• A lovak mozgásának korlátozása 3 hétig a teljes felépülés után

Referencia:

Allen, G.P., 2008. Risk factors for development of neurologic disease after experimental exposure to equine herpesvirus-1 in horses. American Journal of Veterinary Research, 69(12), pp.1595–1600.

Cruz, F., et al., 2016. Seroprevalence and factors associated with equine herpesvirus type 1 and 4 in Spanish Purebred horses in Spain. Veterinary Record, 179(8), pp.198.

Friday, P.A., et al., 2008. Ataxia and paresis with equine herpesvirus type 1 infection in a herd of riding school horses. Journal of Veterinary Internal Medicine, 22(4), pp.808–813.

Gibson, J.S., et al., 1992. Pathogenesis of equine herpesvirus-1 in specific pathogen-free foals: primary and secondary infections and reactivation. Archives of Virology, 127(1-4), pp.399–410.

Gilkerson, J.R., et al., 1999. Epidemiology of EHV-1 and EHV-4 in the mare and foal populations on a Hunter Valley stud farm: are mares the source of EHV-1 for unweaned foals? Veterinary Microbiology, 68(1-2), pp.27–34.

Gilkerson, J.R., et al., 1999. Epidemiological studies of equine herpesvirus 1 (EHV-1) in Thoroughbred foals: a review of studies conducted in the Hunter Valley of New South Wales between 1995 and 1997. Veterinary Microbiology, 68(1-2), pp.15–25.

Henninger, R.W., et al., 2007. Outbreak of neurologic disease caused by equine herpesvirus-1 at a university equestrian center.. Journal of Veterinary Internal Medicine, 21(1), pp.157–165.

Hussey, G.S., et al., 2013. Experimental infection with equine herpesvirus type 1 (EHV-1) induces chorioretinal lesions. Veterinary Research, 44(1), pp.1-9.

Laval, K., et al., 2021. The pathogenesis and immune evasive mechanisms of equine herpesvirus type 1. Frontiers in Microbiology, 12, p.686611.

Lunn, D.P., et al., 2009. Equine herpesvirus-1 consensus statement. Journal of Veterinary Internal Medicine, 23(3), pp.450–461.

Matsumura, T., et al., 1992. Epizootiological aspects of type 1 and type 4 equine herpesvirus infections among horse populations. Journal of Veterinary Medical Science, 54(3), pp.557–562.

Maxwell, L.K., et al., 2017. Efficacy of the early administration of valacyclovir hydrochloride for the treatment of neuropathogenic equine herpesvirus type-1 infection in horses. American Journal of Veterinary Research, 78(10), pp.1126–1136.

Mumford, J.A., et al., 1987. Serological and virological investigations of an equid herpesvirus 1 (EHV-1) abortion storm on a stud farm in 1985. Journal of Reproduction and Fertility Supplement, 35, pp.511–522.

Negussie, H., et al., 2016. Replication characteristics of equine herpesvirus 1 and equine herpesvirus 3: comparative analysis using ex vivo tissue cultures. Veterinary Research, 47(1), pp.1-11.

Paillot, R., et al., 2008. Equine herpes virus-1: virus, immunity and vaccines. Open Veterinary Science Journal, 2(1), pp.68–91.

Patel, J.R., et al., 2005. Equine herpesviruses 1 (EHV-1) and 4 (EHV-4) – epidemiology, disease and immunoprophylaxis: a brief review. Veterinary Journal, 170(1), pp.14–23.

Pavulraj, S., et al., 2021. Equine herpesvirus type 4 (EHV-4) outbreak in Germany: virological, serological, and molecular investigations. Pathogens, 10(2), p.162.

Pusterla, N., et al., 2016. Prevalence factors associated with equine herpesvirus type 1 infection in equids with upper respiratory tract infection and/or acute onset of neurological signs from 2008 to 2014. Veterinary Record, 178(7), p.166.

Tearle, J.P., et al., 1996. Replication of equid herpesvirus-1 (EHV-1) in the testes and epididymides of ponies and venereal shedding of infectious virus. Journal of Comparative Pathology, 114(3), pp.351–365.

van Maanen, C., 2002. Equine herpesvirus 1 and 4 infections: an update. Veterinary Quarterly, 24(1), pp.57–78.

Zineb, E.B., et al., 2021. Seroprevalence of equine herpesvirus 1 (EHV-1) and equine herpesvirus 4 (EHV-4) in the northern Moroccan horse populations. Animals (Basel), 11(11), p.3265.

Slater, J., 2014. Equine herpesviruses. In: Equine Infectious Diseases (Second Edition). St. Louis: Saunders, pp.151–162.