Galandférgek (Anoplocephala perfoliata, Anoplocephala magna és Paranoplocephala mamillana)

Európában a lovak galandférgei közül két faj jelentős: az Anoplocephala perfoliata és az A. magna. A lovak galandféreg-fertőzéseinek legtöbb esetét az A. perfoliata okozza, amely számos európai országban endémiás előfordulású. Anoplocephala magna fertőzéseket ritkán ismernek fel, de bizonyíték van rá, hogy ez a faj Spanyolországban gyakran előfordul.

A Paranoplocephala mamillana-t esetenként szintén megtalálták, például Németországban. A galandférgekkel történő fertőződés főleg a legeltetési időszak második felében történik, és lényegében kizárólag a legelőn, fertőzött köztigazdák felvétele útján, melyek a "páncélosatkák" vagy Oribatidae (12. ábra). A prepatens időszak hat héttől négy hónapig tart. Az adult A. perfoliata férgek (13. ábra) 4–8 cm hosszúak és a vakbélben élősködnek, a csípőbél–vakbél átmenet közelében, míg az akár 80 centiméteres hosszúságot is elérő A. magna példányok a vékonybélben telepednek meg. A magasabb szintű A. perfoliata fertőzések kólikás klinikai tünetekkel lehetnek összefüggésbe hozhatók lovakban, a bélirritáció, a csípőbél-eltömődés, a bélbetüremkedések és a bélelzáródás következtében, ami visszatérő görcsös kólikás epizódokhoz vezethet. Krónikus és súlyos fertőzésekben szenvedő lovakban nagyobb a gyomor-bél problémák jelentkezésének kockázata. Az Anoplocephala magna kórokozó képessége csak egy hurutos gyulladásra korlátozódik, és a fertőzések általában észrevétlenek maradnak. Kétévesnél fiatalabb lovakban nagyobb gyakorisággal fordul elő az A. magna fertőzöttség.

A lovak galandférgességeinek bélsárvizsgálattal történő diagnosztizálása korlátozott érzékenységű, mivel a peteürítés szakaszos és nem függ össze a jelen lévő férgek számával. Az Anoplocephala peték bélsárban való kimutatásának javítása érdekében kombinált centrifugálásos ülepítési-flotációs technikákat fejlesztettek ki, melyek nagy mennyiségű (15–50 grammos) bélsárminta feldolgozására alkalmasak. A koproszkópos diagnózis korlátozott érzékenységének kompenzálására ajánlatos csoport- vagy telepi szintű diagnózist felállítani és minden állatot kezelni, ha a megvizsgált minták bármelyikében galandféregpetéket találnak. A kereskedelemben kaphatók olyan diagnosztikai tesztek, amelyek képesek az A. perfoliata ellenanyagok kimutatására a vérsavóval (Diagnosteq, University of Liverpool, Egyesült Királyság) vagy a nyállal (Equisal, Austin Davis Biologics, Great Addington, Egyesült Királyság) végzett ELISA próbával. Mindkét teszt esetében fennáll annak a lehetősége, hogy egyes lovak esetében hamis pozitív eredményeket ad az ellenanyagok akár négy hónapig történő perzisztálása miatt, például a korábban fertőzött, de már anthelmintikumokkal kezelt lovak esetében. Ha azonban ezt a tényt figyelembe vesszük, e tesztek nagyon hasznosnak bizonyulhatnak, különösen a csoport- vagy telepi szintű diagnózisra a vérsavóval végzett teszt esetében, illetve az egyedi állatok célzott kezelésének elősegítésére a nyállal végzett teszt esetében. 

A galandféreg-fertőzöttség kezelése a galandféregölő hatású anthelmintikumok használatán alapul, és a választandó gyógyszer a prazikvantel. A prazikvantel gyakran csak makrociklikus laktonokkal (például ivermektinnel vagy moxidektinnel) kombinált formában érhető el. Egy olyan szituációban, amikor kizárólag fonálférgek ellen hatásos gyógyszereket használnak, a nem diagnosztizált galandféreg-fertőzöttségek éveken át fennmaradhatnak a lovak csoportjaiban. Úgy tűnik, hogy a galandféregölő gyógyszerek teljesen hatásosak maradtak, de a jelenleg rendelkezésre álló diagnosztikai módszerekkel nehéz értékelni a galandférgek ellen alkalmazott anthelmintikumokat, mivel a rendelkezésre álló tesztek nem elég érzékenyek. 

A galandférgek elleni fenntartható védekezési stratégiáknak összhangban kell lenniük a regionális éghajlati viszonyokkal, és olyan menedzsment rendszereket kell beállítani, melyekkel a galandféreg-fertőzöttség jelentősége megállapítható az adott gazdaság szintjén. Noha a cyathostomák elleni védekezésben indokolt lehet, az egész év során rutinszerűen végzett többszöri kezelés nem ajánlható a galandférgek ellen általában, mivel a galandférgek életciklusában jelentős különbségek vannak, egyes férgek fejlődési ciklusában köztigazda is szerepet játszik, emellett a fertőzés terjedésében jelentős mértékű szezonalitás tapasztalható. Általában a késő ősszel vagy télen elvégzett, évenként egyszeri galandféreg elleni kezelés elegendő a jelentős mértékű fertőzöttség elkerüléséhez, de nagy fertőzési nyomás esetén egy másik, korábbi kezelésre is szükség lehet a nyár folyamán. A bélsár rendszeres (vagyis legalább hetenként egyszeri) eltávolítása a legelőről hosszú távon szintén csökkentheti a fertőzési nyomást.

Forrás:

ESCCAP, 2019. Control of intestinal protozoa in dogs and cats. [pdf] Available at: https://www.esccap.org/uploads/docs/c14bnmhx_0796_ESCCAP_Guideline_GL8_v10_1p.pdf. [Accessed 14 November 2024].