en-Az angol király lovainak etetése korunkban - a takarmányozás evolúciója

Manapság a katonai munkalovak elsősorban az állami ünnepeken és közfeladatok ellátásában vesznek részt Angliában. Körülbelül a mai napig 500 ló oszlik meg a The Household Cavalry Mounted Regiment és a The King's Troop Royal Horse Artillery között. A Defence Animal Centre egész évben helyet biztosít a lovak számára kifogástalan körülmények között. A király lovainak etetését tapasztalt szakemberek végzik annak érdekében, hogy a lehető legjobb étrendet biztosítsák fontos feladataik ellátásához és ahhoz, hogy kifogástalan kondícióban tudjanak szolgálatot teljesíteni.

Angliában hatalmas hangsúlyt fektetnek a takarmányozásra és az equine nutrition dinamikus fejlődése egészen visszavezethető a 14. századhoz, ahol már Anglia akkori királyának hadilovairól szóló beszámolók hatalmas mennyiségű információval szolgálnak, főleg a király elit lovainak ellátásáról. Az egyes királyi ménesek és istállók sajátosságai a helytől függően változtak, különös tekintettel a legelők elérhetősége és minősége. Az állatok fő takarmánya a zab, a széna, a szalma és a levágott fű volt, időnként megemlítve más takarmányokat is, mint a korpa, bab, borsó és a "lókenyér", a gabonafélék és az őrölt hüvelyesek keveréke. Az egyes állatoknak biztosított etetett mennyiség a kortól és fajtájától függött. Az is érdekes, hogy egy megvilágított kézirat a német "Sachsenspiegel" törvénykönyvből (14. század eleje) kimondja, hogy a mezőgazdaságban használt lovak sokkal kevesebb élelmet igényeltek, mint a hadi lovak.

Ha egy kicsit előrébb haladunk az időben, akkor láthatunk rengeteg érdekes feljegyzést, találmányt első világháborúból is, hiszen a lovak takarmányozása kritikusan fontos volt a háború alatt a folyamatos mozgás/vonulás miatt is. Ahogy a hadseregről azt mondják, hogy "gyomra vezeti" (egy olyan régi idézet, amelyet számos nagy tábornoknak, köztük Napóleonnak és Nagy Frigyesnek tulajdonítanak), úgy az első világháború lovainak és öszvéreinek is megfelelő élelemre és vízre volt szükségük ahhoz, hogy végezzék a munkájukat. Az, hogy gyakran nem sikerült ezeket a szükségleteket biztosítani, az a háború egyik komoly tragédiája. Egy katona lónak a háború alatt tízszer annyi élelemre volt szüksége, mint egy átlagos katonának. Az első világháború alatt a nyugati fronton vagy a Közel-Kelet sivatagaiban kifejezetten hiányzott a fű. Ez azt jelentette, hogy a lótakarmány volt a legnagyobb áru, amelyet sok résztvevő nemzet a frontra szállított. A szállítással szemben támasztott igények azt eredményezték, hogy a takarmányt adagolni kellett. Az összes harcoló nemzet közül a brit lovak ettek a legjobban. A tengeri blokád arra kényszerítette a németeket, hogy fűrészporral egészítsék ki lovaik takarmányát, ami miatt sokan éheztek. A lovakat a pofára szerelt zsákból etették, nem pedig közvetlenül a földről - ez hasonlított a magyar "zabostarisznya" elnevezéshez. Ez csökkentette a pazarlást, és csökkentette annak a kockázatát, hogy a lovak olyasmit egyenek, amitől megbetegednek. Azt is kontrollálta, hogy a ló ellopja egy másik ló takarmányát.

Mind az amerikai, mind a brit hadsereg szabványos takarmánytáblázattal rendelkezett az állatok típusa és mérete alapján. Az egyik érdekes különbség a "chaff" bekerülése a brit takarmánytáblázatokba. A szecska széna és szalma 50/50 arányú keverékéből állt, rövidre vágva. Apróra vágott friss füvet vagy más zöld növényt is adhattak a szecskához, amelyet a pofára szerelt zsákból vagy etetőből etettek. A szecskát az erre a célra készült hajtókaros gépekkel vágták, vagy ha gép nem állt rendelkezésre, egy katona kapta a feladatot, hogy egy tetszőleges fahasábon aprítókéssel vagy nehéz késsel aprítsa a szénát.Az egyetlen dolog, ami az elmúlt 100 évben megváltozott a lovak takarmányozásának megértésében, az a széna és a szálastakarmány relatív jelentősége a gabona fontosságával szemben. Egy modern lónak, aki olyan "nehéz munkát" végez, mint például a versenyzés, valahol napi 30 000 kalóriára lesz szüksége. Nyilvánvaló, hogy ez a legmagasabb fizikai teljesítményre tenyésztett lovak táplálkozási követelményeinek felső határa. Ennek ellenére még a kevésbé megerőltető fizikai tevékenységekben használt lovak is jelentős mennyiségű takarmányt igényelnek. Ennek túlnyomó része fedezhető a lovak "nyugalmi állapotában" történő legeltetésével vagy könnyű munkával, de a legeltetés önmagában nem tudja kielégíteni a lovak többségének összes energia- és tápanyagszükségletét. A hadi lovak az idő nagy részében keményen dolgoztak, csakúgy, mint az öszvérek, és minden bizonnyal gabonapótlékra volt szükségük az energiához és a széna, amit kaptak, valószínűleg nem volt mindig a legjobb – valószínűleg nem biztosított elegendő fehérjét, és hiányozhattak a létfontosságú ásványi anyagok és vitaminok. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az irányelvek a szénát a "második legjobb" takarmánynak tekintették. Ez a vélemény azóta változott.Állandó gond volt a megfelelő víz szükségessége és az itatók biztosítása. A lovaknak nem volt külön vizesvödrük. Inkább "naponta legalább háromszor, nyáron négyszer" vezették őket az itatókhoz.

A vízellátás általában a patak volt, és a vályúkba szivattyúzáskor figyeltek arra, hogy ne kerüljön iszap a vízbe.Összességében elmondható, hogy a lótakarmányozás sokat változott, de felfedezhetünk olyan motívumokat, amelyeket a modern lótakarmányozásban máig alkalmazunk. Lovaink nincsenek kitéve háborúhoz hasonló körülményeknek, inkább a teljesítményen, versenysporton és a lovak jólétén van a hangsúly. Fontos tisztába lenni a történelem során kialakult tradíciókkal, hiszen ebből is fejlődik tovább a tudomány és a szakma. Az biztos, hogy az angolok az az egyik nemzet, akik jelentős nyomot hagytak a lótakarmányozás evolúciójában és ezért is kijelenthetjük, hogy az egyik legfejlettebbek a területen.


Forrás:

Anon, (n.d.). FEEDING ENGLAND'S ROYAL HORSES IN THE FOURTEENTH CENTURY | Warhorse. [online] Available at: https://medievalwarhorse.exeter.ac.uk/2020/12/28/feeding-englands-royal-horses-in-the-fourteenth-century/.

www.worldwar1centennial.org. (n.d.). Care and Feeding - World War I Centennial. [online] Available at: https://www.worldwar1centennial.org/index.php/care-and-feeding.html.

www.thebrooke.org. (n.d.). How working horses shaped Britain | Brooke. [online] Available at: https://www.thebrooke.org/news/how-working-horses-shaped-britain.

National Army Museum (2019). Army horse care in the First World War | National Army Museum. [online] Nam.ac.uk. Available at: https://www.nam.ac.uk/explore/british-army-horses-during-first-world-war