Bagócslegyek (Gasterophilus spp.)

A bagócslegyek a Gasterophilus nemzetségbe (Diptera: Oestridae) tartozó ízeltlábúak. Európában a leggyakrabban előforduló fajaik a Gasterophilus (Diptera: Oestridae). Gasterophilus intestinalis, G. haemorrhoidalis, G. nasalis, G. inermis és a G. pecorum gyakran okoz infesztációt legelő lovakon, míg a G. inermis és a G. pecorum ritkábban fordul elő. A bagócslegyek lárvái gyomor-bél myiasist ("rozsférgesség") okoznak. A kifejlett lóbagócs a mézelő méhhez hasonlító légy, és a fertőzésben a nőstény legyek játsszák a fő szerepet. Dél-Európában már tavasszal/kora nyáron aktívak lehetnek, míg a mérsékeltebb égövű területeken a peterakás késő nyáron történik. 

A legtöbb Gasterophilus faj nőstényei a lovak közelébe repülnek, majd villámgyorsan a bőrhöz közel repülve egy petét ragasztanak egy szőrszálra (a legyek e tevékenysége egy speciális döngő hanggal jár, amit nagyon sok ló nyugtalanítónak talál). A nőstény legyek kisméretű (1–2 mm-es), többnyire kupakkal rendelkező és sárgás színű petéket raknak, majd elpusztulnak. A peték szabad szemmel is elég jól láthatók, különösen a sötét szőrű lovakon. Ami a szőrszálakra rakott peték helyét illeti, a G. intestinalis az elülső végtagok, a váll és a horpasztájék szőrszálaira rakja le petéit, míg a többi fajok közül a legtöbb a fej szőreire rak petéket. A G. pecorum kivételnek számít, mivel e faj nőstényei a környezetbe rakják le petéiket. Esetenként emberekben is kialakult fertőzés az arcon látható feltűnő nyomok formájában, sőt az emésztőtraktus fertőzését is leírták.

Az első stádiumú lárvák (L1) kikelése egy mechanikai inger hatására (G. intestinalis és G. pecorum) vagy spontán (G. nasalis) történik. Az L1 lárvák szájon át (a G. intestinalis és a G. pecorum esetében nyalogatással vagy legeléssel) történő felvételt követően vagy lárvavándorlás eredményeképpen bejutnak a szájüregbe. A második stádiumú lárvák (L2) a gyomorban és az epésbélben találhatók, ahol vedléssel harmadik stádiumú lárvává (L3) alakulnak. Az L3 lárvák 16–20 mm hosszúak, hordó alakúak és két nagy szájhoroggal rendelkeznek. A szegmentumokon egy vagy két sorban tüskék vannak. Több hónap elteltével az L3 lárvák végül a bélsárral kiürülnek a gazdaállatból és a talajban bebábozódnak, majd a bábokból kirepülnek a kifejlett legyek. a parazitikus fázis 8–10 hónapig, míg a bábfázis 3–8 hétig tart. A kifejlett legyek többnyire júniusban vagy júliusban kelnek ki, és rendszerint októberig vagy novemberig maradnak aktívak, noha a dél-európai régiókban aktivitásuk már korábban megkezdődhet, és hosszabb ideig tarthat. 

A Gasterophilus L2/L3 lárvák a gyomor (G. intestinalis), az epésbél (G. nasalis, G. haemorrhoidalis) vagy a végbél (G. haemorrhoidalis, G. inermis) nyálkahártyájához tapadnak, és ott fokális, felületes nyálkahártyafekélyeket okozhatnak, miközben átvágják és átszúrják a szöveteket a táplálkozásuk elősegítése érdekében. Amikor az L1 lárvák a szájüregben találhatók, átvándorolnak a nyelv, az íny és a szájpadlás nyálkahártyáján, ínygyulladást és fájdalmat okozva, ami gátolja a ló takarmányfelvételét. A gasterophilosis (rozsférgesség) első klinikai tünete általában a nyelési nehézség, amit a torokban lokalizálódó lárvastádiumok okoznak. Figyelemre méltó, hogy a Gasterophilus fajokkal való masszív fertőzöttségek nem mindig járnak klinikai tünetekkel, ezért e fajokat sokkal kevésbé patogénnek tartják, mint a legtöbb fonálféreg-parazitát. E fertőzöttséggel azonban összefüggésbe hoztak gyomor- és bélfekélyeket, idült gyomorgyulladást, bélelzáródást, volvulust, végbélelőesést, a gyomor- bél traktus repedését, hashártyagyulladást, vérszegénységet és hasmenést is. 

A Gasterophilus spp. jelenléte nyáron és ősszel a ló szőrének megszemlélésével igazolható, ha azon sárgás színű peték láthatók a szőrszálakhoz tapadva. A gyomor-bél csatorna endoszkópos vizsgálata lehetővé teheti a gyomor és az epésbél nyálkahártyájához tapadt Gasterophilus spp. lárvák kimutatását. Európában alkalmazzák már a G. intestinalis L2 exkrétumaiban/váladékaiban lévő antigénekkel szembeni ellenanyagok kimutatására szolgáló ELISA tesztet, valamint PCR technikákat is, ezek a módszerek azonban egyelőre nem tekinthetők rutinszerűen alkalmazott laboratóriumi technikáknak. A Gasterophilus fajok lárvastádiumai nagyon érzékenyek a makrociklikus laktonok (különösen az ivermektin) iránt, és azok az e gyógyszerekkel történő rendszeres féregtelenítéssel eltávolíthatók a lovakból. Mivel a legyek aktivitása az első fagyok bekövetkeztekor megszűnik, egy késő ősszel (például november elején) végzett megfelelő kezelés a lovakban jelen lévő összes lárvát eltávolítja. Ajánlott a peték manuális eltávolítása egy speciális bagócsfésű vagy bagócskés használatával vagy a szőr inszekticiddel kevert meleg vízzel történő lemosásával, noha ezek a módszerek rendszerint nem elegendőek a gastrointestinalis fertőzés hatásos megelőzéséhez.

Forrás:

ESCCAP, 2019. Control of intestinal protozoa in dogs and cats. [pdf] Available at: https://www.esccap.org/uploads/docs/c14bnmhx_0796_ESCCAP_Guideline_GL8_v10_1p.pdf. [Accessed 14 November 2024].