A lovak nyáltermelése és rágása

A nyál a lovak emésztési folyamatának kritikus összetevője. Más fajokkal ellentétbe nem tartalmaz a nyál magas koncentrációban enzimeket, mint az embereké. Inkább a lónyálnak két fő funkciója van: a nyelőcsövön áthaladó, rágott takarmány sikosítása/nedvesen tartása, valamint a gyomor tartalmának pufferelése.

Három nyálmirigy termeli, amelyek közül a legnagyobbat fültőmirigynek hívják, és a ló füle alatt található. A nyál becslések szerint körülbelül 99%-a víz, és viszonylag magas a kalcium- és kloridtartalma más fajok nyálához képest. A napi nyáltermelés elsősorban az étkezések méretétől és összetételétől függ. A lovak több nyálat termelnek egy falat száraz széna rágásához, mint egy falat nedvességben gazdag fű elrágásához. 

A kifejlett lovak naponta 9-11 gallon (35-40 liter) nyálat választanak ki. Ezt szem előtt tartva nem nehéz belátni, miért kell a lovaknak annyi vizet inniuk az optimális egészséghez. A nyálnak a gyomor pH-jára gyakorolt jótékony hatása jól dokumentált. A gyomortartalom pufferelése megakadályozza, hogy a gyomor túlságosan savassá váljon. A savas gyomor gyakran alkalmas környezetet teremthet a fekély kialakulására. A gyomorfekély negatívan befolyásolhatja az egészséget és a teljesítményt. A nyál, mint természetes pufferanyag maximalizálásának egyik módja az, ha a lovak szabadon hozzáférnek a szálastakarmányhoz korlátlanul. Az egyéni testállapot és az anyagcsere meghatározza a szálastakarmány felvételének mennyiségét, bár a kifejlett lovaknak testtömegük 1-2%-át naponta szálastakarmányként kell elfogyasztani. A soványabb, nehezen kondicionálható lovak számára indokolt lehet a jó minőségű, energiában gazdag szálastakarmányhoz való hozzáférés a súly megőrzése vagy a test állapotának javulása érdekében. A spektrum másik végén a hízásra hajlamos lovakat kevésbé energiadús szálastakarmányra kell korlátozni. A testtípustól és az anyagcsere sebességétől függetlenül a nyállal bevont takarmány folyamatos áthaladása a gyomorban segít megőrizni a gyomor egészségét.

A ló nyálát több nyálmirigy termeli, amelyek különböző típusú nyálakat választanak ki. A nyál fontos szerepet játszik az emésztésben, a szájüreg egészségének fenntartásában és a takarmány megnedvesítésében. A fő nyálmirigyek a következők:

A ló nyálát három nyálmirigy termeli, amelyek különböző típusú nyálakat választanak ki. A nyál fontos szerepet játszik az emésztésben, a szájüreg egészségének fenntartásában és a takarmány megnedvesítésében. 

A fő nyálmirigyek a következők: 

Fültőmirigy (parotis mirigy): 

• A legnagyobb nyálmirigy a lóban. 
• Szerózus nyálat termel, amely főleg vízből és enzimekből (pl. amiláz) áll
• Elsősorban a takarmány megnedvesítésében és az előemésztésben játszik szerepet

Állkapocs alatti mirigy (submandibularis mirigy): 

• Keverék típusú nyálat termel, amely mind szerózus, mind nyákos komponenst tartalmaz
• Segít a táplálék csúszósabbá tételében, megkönnyítve az áthaladást a nyelőcsőben

Nyelv alatti mirigy (sublingualis mirigy): 

• Főként nyákos nyálat termel, amely sűrű és viszkózus
• Védi a szájüreg nyálkahártyáját és elősegíti a rágást és a nyelést

Nyál Összetétele 

• Víz: A nyál fő összetevője, amely hidratálja a takarmányt és elősegíti a rágást
• Elektrolitok: Nátrium, kálium, klorid és bikarbonát, amelyek segítenek az ionegyensúly fenntartásában és a pH szabályozásában
• Enzimek: Kisebb mennyiségben amiláz, amely részt vesz a keményítő előemésztésében
• Nyálka (mucin): Védi a szájüreg nyálkahártyáját és megkönnyíti a nyelést

A ló nyáltermelése elengedhetetlen az emésztés szempontjából, különösen mivel a lovak természetes étrendje magas rosttartalmú. A nyál segít megnedvesíteni és puhítani a takarmányt, megkönnyítve ezzel a mechanikai emésztést és az emésztőenzimek hatékonyságát a bélben. A HEVONEN tápokhoz a víz könnyen hozzáadható, így a táplálék sokkal nedvesebb, biztonságosabban nyelheti a ló. 

Forrás:

Harris, P., & Geor, R. J. (2009). Feeding and Care of the Horse: The Role of Electrolytes and Water. Veterinary Clinics of North America: Equine Practice, 25(1), 85-99. 

National Research Council. (2007). Nutrient Requirements of Horses: Sixth Revised Edition. Washington, DC: The National Academies Press. 

Schott II, H. C. (2011). Disorders of Potassium Balance. In Equine Internal Medicine (3rd ed., pp. 1203-1211). Elsevier.

Kentucky Equine Research. (2014). Nothing To Spit At: Saliva Is the Most Natural of Stomach Buffers in Horses. [online] Available at: https://ker.com/equinews/nothing-spit-saliva-most-natural-stomach-buffers-horses/.